Vajon mit rejteget földnek a magja van-e benne életképes csíra vagy létét az ember örökre letudja
Göldner Ildikó versei
Vajon mit rejteget földnek a magja van-e benne életképes csíra vagy létét az ember örökre letudja
embernek műve sosem szebb a természet alkotásánál ***** képességünk kisebb mint a természet fantáziája ***** pihe az arcot finom érintéssel nyer mindenkor harcot
Mikor a tél dühöng némán tűr az öreg sziklatönk ereszre zúdít csepegtet fára jégcsapot reszel egy ódon világra ékeit díszként árusítja ablakot cirádáz áldatlan virága…
sző a pók akár az ujjam vele vagyok ma gondolatban ***** pók és én szövünk színesben is szívesen követne engem
Gyengéd öleléssel közelít a tél hiszi a naiv rózsaarcú kicsike levél szédíti a briganti szél irigyen nézdegél ahogy ég a földdel összeér forró csókokat remél…
A csillagcsűrben ünnepre készülődnek fényt gyűjteni indulnak a földnek és népének hold tányérja mellett összeülnek az égiek hogy döntsenek kinek mit is szánnak segítségnek ha…
csillagok között készül valami ünnep fényt gyűjtögetnek ***** szentjánosbogár távoli rokona a hajnalcsillagnak ***** szentjánosbogár szegény rokonsága az égi csillagnak
Képtelenség égről csillagot kaszálni holdon szkafander nélkül bóklászni lehetetlen álló nap féllábon állni nagy kérés fénysebességgel járni merészség ördögöt twisztre tanítani nehézségbe ütközik téged megutálni