Skip to content

Angyal

Angyal

Arra gondolok mikor volt
hogy azt mondták egy
vagány kis angyal vagyok
konok ördög inkább
nem akarok már s nem tudok
az lenni más illik rám
szakadt szárnyamra undok
sár tapadt lehúzta s törte
lelkemre világ mocska zúdult
talán így is marad örökre
ha erre gondolok
ez ami jellemző az erő
elől vánszorgó öreg szerető
utamat sorompó vágja
megannyi tilos átjáró
a hitem imbolygó hajó
korhadó tákolmány s
szemem sem lát semmi szépet
virágok ékes aranyán
csöndem meséje fogva tart
tehetetlen rút közöny
minden önkéntes börtönöm
szívemre taposott nyom
összes alkonyom
a köd csak szakadozik
mikor szárnyamat foltozom.

Megosztás:
Published inegyéb

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?