Álmok közt

Este mikor a nap lemegy
sötét nyeli a fényeket
lágyan ágyamba kerget
álomba ringat simogat
hamar átveszi testemet
alvás kegyesen pihentet
szépíti kínját napomnak
átfesti a valóságot
törli agyamból hiányod
színezi gyötrő gondjait
dorombol az éj magamról
együtt vagyunk te meg én
béke van és bizalom
virágok közt sétálunk
csicseregnek a madarak
csókot kapok minden fánál
a csapból bókok csorognak
mikor megmosom hátadat,
majd átkarolsz s öleléshez
sosem kellenek szép szavak
meséli a világnak a mát
hajnalcsillag bevilágít
meglesi a függönyön át
de illan az éjszaka már
vele kíméletes álmom
zsákba teszi szívem gondját
s az éjszakát újra várom.