Én csöndesen csukom be
mikor megyek hangtalan,
mögöttem az álmommal
hagyom majd némán,
mert kizsákmányol a zaj,
s mert túl hangos a zene
dobbal nyúzott üteme,
-nyikorgó nyenyeréje.
csillagtalan éjszakám,
ördög mancsára rakom,
kékítős ázott lelkem,
mészgödörben altatom.
Ajtó
Published inegyéb
Be First to Comment