A fények

Érzékenyen keretre feszíti
ragyogó gyöngysorát a fény,
s nem állja útját gorombán,
daccal edzett páncélom őrzi,
áttör ablakom törött gránitján,
tárul ajtaja, védeni vágyom,
békén repülhet galambom,
s vívom érte örök harcomat,
érdekét gyémántként óvom,
előcsalogatom érte napomat,
bíborrá simogatom sugarát,
hitét égő szövetbe burkolom,
élvezem, mint medrére lelő,
kövekkel csörtető vad patak,
ha szilaj, rút terepre révedő,
s útján virágok ezre leheli,
finom, égi dallammá emeli,
vesztett lelkemhez simogatja,
kénköves zivatarát csitítja,
ölében tart, s meséje tündöklő,
drágakőböl csiszolt szerető,
varázsmágnese holdamat vonzza,
álma fényét áldozza csillagra.