takar az éj mint bimbó a szirmokat csak egy árnyék sírdogál hisz meghalt a nap
Göldner Ildikó versei
takar az éj mint bimbó a szirmokat csak egy árnyék sírdogál hisz meghalt a nap
Álmomban szétfoszlik az idő akár egy ócska rongy, s mintha zsákból bújna elő a jó, a rossz és a sok bolond, – no meg az…
Nem vagyok már úttörő nem is voltam igazán soha ám lelkemet érintő dolgoknak immár végtelenbe kanyarog a sora
valakitől üresebb már Budapest valakiért angyalok jöttek és elveszett a földről feketébe öltözött rögvest a nap de ő mégsem tűnhet el a fényből