mintha nagy madár csapott volna le úgy borul a köd a térre ki tudja szürke szárnya fölött milyen most az ég talán kék de az…
Göldner Ildikó versei
mintha nagy madár csapott volna le úgy borul a köd a térre ki tudja szürke szárnya fölött milyen most az ég talán kék de az…
fagyott a világ bámulom a hűs csodát fehér angyalszárnyat csattogtat az ág a szél a bujdosó matat a fák alatt szitál a hó végső erejével…
halványan akár a hold se nem élő se nem holt nincs halálvágyam bár maradni kedvem sincs nagyon nyomom az ágyat az is visszanyom érzem nehezen…
van- e jövő hát persze a következő perc is az de eléred a távot mert hiányzik még pár arasz a cél ugyanaz ismeretlen a hossz…
van- e jövő hát persze a következő perc is az ha eléred a távot mert hiányzik a véghez még néhány év vagy pár arasz a…
Csak úgy vagyok mert az ember kénytelen rakosgatom az emlékeimet hogy minek nem tudom szívemben csinálok helyet talán egyszer valakiében én is elleszek
régóta nem érdekel ki mit mond ha tudom hogy a szavakból igazság helyett csak az indulat szól a rosszabbik indulat
én nem kérek magamnak soha semmit ébredj és élj mindössze ennyit mert az utolsó erőddel írt mondataidat elnyelte az öröklétbe örvénylő iszonyatos tegnap
túlontúl hideg túl jeges ha gyémánteső hullna és veresből színarannyá lenne a nap nekem mostantól az is egyre megy
ha lehetne három kívánságom de legyen legalább egy azonnal tudnám mit tegyek felébresztenélek és helyetted én mennék az éghez közelebb