Őszök inasa ágyát húzza tört élű füveknek jött vetni rozsdaszín puha fekhelyet hol varjak gyűlnek egybe mint ködbe szitáló fekete füstjelek ülni szárnysuhintó fagyos ünnepet…
Göldner Ildikó versei
Őszök inasa ágyát húzza tört élű füveknek jött vetni rozsdaszín puha fekhelyet hol varjak gyűlnek egybe mint ködbe szitáló fekete füstjelek ülni szárnysuhintó fagyos ünnepet…
íróka rukk rukkola koli brok brokkoli ok kóli kóló kolónia szid ón iá szidónia dónia donna ma madonna ma róka óka óká oké kekk kék…
Ősz időszaka mikor a rétet milliomnyi fűszál elrozsdált törött kardja takarja s a ködbe szivárgó elmúlás fekete áttetsző látszata jön mint utolsó csoda vagy végső…
Kertem fekete báránya a vörösben fandangót járó spanyol meztelencsiga kiöltözik hogy lépte nyomában förtelem uszályát húzza hogy megszállja a földet zöldjét falja s idegrendszeremet rozsdaporrá…
Mint napra törő obeliszk áll ki a síkból mert mennetek kellett s mit hagytatok az aranyba sírt örök emlékezet kereszt s fejfa áll merev kőangyal-szárny…
Megálmodtalak s te lettél nekem maga a nap a fényre feslő egyetlen gondolat mint mikor tavaszra az olvadó fagy tört kátyúi körött hóvirág kacag szórtad…
Nem azért írom meg hogy születésnapomon felköszöntsenek bár szívesen koccintok azokkal kik szeretnek s én is szeretek de nekem is fura hogy egy gyerek akkor…
Ha választásom volna két világ között nem kérdés hitemnek voksa hova húzna egynek sűrűsödő vétke netán erdő etikettje adott válaszom egyértelműbb nem is lehetne hisz…
Vacog a fogad kristálypoharad helyett műanyag flakonodból nyeled ócska hűlt borod mitől várod a hőt kegyet és holnapod ha Isten sem ad fejed fölé fedelet…
Eljön a nyár búcsúja csodaszép az ősz sejtelmes lenge fátyla átszűrődik rajta és beszövi hajnalonta finom fényeivel aranyló fonata ébred a nappalok ezernyi csodája nap…