Megbomlott a nap átmérője elszökött és félbe törött.
Göldner Ildikó versei
Hónap: 2015 január
Dideregő testedet szárnyam takarta s mikor a fagy íjként feszülő teste is Ámorhoz menekül madárként repültünk fel egyre magasabbra habos felhőre ültünk mélyébe merültünk honnan…
Színe a szónak, gondolatnak, szépen szól, lángol a terakotta, ám ha nincsen,- kék vagy barna- lomha, szótalan ritmusa, de ordít a sárguló rikács, zöldbe halkul…
Koromba fonódott köddé lesz ezüst nyála füstje üstbe gyűrte szivárvány színeit lopta remény csalfa rabja mérge habos sötétje fényt szeretne testére mocskos sárra dobja ruháját…
Bekúszik ablakon csúszik siklik közelít ezer ágával Sivaként karol sötét ágyam mélyébe tengermoraj hatol.
Áttör a falon betör ablakon kúszik közelít itt van ágyamon rám tekeredik megszorongat indákat növeszt beborít átfogom az óceán moraját hallgatom.
Nézem arcodat szemed is nevet látni engedi tengerkék lelkedet érzem szívedet olyan jó meleg hiszem dobogását álmunkat kergeted.
Csöndbe merülnek a kinti zajok sötét az est elül a forgalom nem világít körülöttem álom csak egy párduc szeme s a csillagok. Zuhanunk éjbe ölel…